Változás és változtatás.

Rengeteg ember számára félelmetes életesemények és kényelmetlen szituációk sorát jelentik, amelyek megbolygatják az addig tudatosan építgetett belső világukat. Amíg egyesek könnyedén hangolják újra az iránytűjüket, mások számára elkerülhetetlenül érkeznek meg a szorongás sötét fellegei, amelyek beárnyékolják lelki világuk legragyogóbb szegleteit is. Azonban létezik egy olyan képesség, amely fejleszthető az életünkben és a siker motorját jelenti. Általa gördülékenyebben vehetjük az akadályokat.

Mennyire tudsz alkalmazkodni a változáshoz?  – talán ez volt a 2020-as év top kérdése.

Ha nincs elég mély önismeretünk, a kérdésre adott tényleges és őszinte választ talán csak sejtjük.

Kérlek, vegyél elő egy papírt (posztit is jó) és írd fel az első oszlopba az elmúlt évek leggigantikusabb 3 változását az életedben.

Majd a 2. oszlopba írd melléjük, hogy mi volt az érzelmi REAKCIÓD rájuk.

Csak ömöljenek a lelkedben lakozó képek és érzések.

Ha hirtelen nem jut eszedbe semmi, hadd segítsek néhány példával.

• Három napja dolgozol egy projekten és az utolsó pillanatban borul az irány, módosítások sora követi egymást. A legstresszesebb munkahelyi napokat éled át, le is betegszel.

• Kilenc napra tervezel egy utazást egy több fős társasággal, de az utolsó pillanatban derül ki, hogy visszafele a betervezett járat nem indul. Még egy napot kellene maradnotok. Azonnali tűzoltást követel meg.

• A főbérlőd hirtelen felmondja a szerződést. Új hely, költözés. Mindezt egy intenzív munkahelyi időszakban.

• A főnököd utalásokat tesz arra, hogy hamarosan nem ártana új munkahely után nézned. A CV-d jelenleg valahol a mappád mélyén porosodik.

• Az offline üzleted hirtelen bezárásra kényszerül, az online értékesítésed és házhoz szállításod rendszere pedig még gondolatban sincs meg.

(Mit teszel az alábbi szituációkban?)

Most pedig hozz létre egy 3. oszlopot és írd fel azt, hogy az adott reakció mennyire segített a változáson túljutni.

Khmm.

Nos?

Kellemetlen, ugye?

Márpedig egyre inkább erre a harmadik oszlopra lenne érdemes koncentrálni.

Bokáig süllyedsz a kétségbeesésben vagy vésztartalékod megnyilvánul, a túlélő üzemmód bekapcsol?

Lehet, hogy kínodban másokon vezeted le a frusztrációd és már mások is humorosan jegyzik meg, hogy rád férne egy nyaralás.

Ez az első alkalommal még poén, a másodikon már nem annyira, évekkel később pedig egyre jobban látszik, hogy maradandó változást hoz a személyiségünkben.

Csak eddig nem tűnt fel.

Mit tudsz tenni, amivel kevesebb stresszt generálhatsz az életedben? 

Mi az, amivel hatástalanítható az a rengeteg stresszor?

Miért olyan fontos, hogy hogyan reagálsz a téged ért változásokra?

Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásra – mondta Charles Darwin

Míg egyesek összeomlanak a súlyok alatt, a bizonytalanság szorongásos állapotát élik meg, amelyek, mint szélcsengők vészjósló csilingelései adják tudtára a csatavesztést; mások első látásra játszi könnyedséggel oldják meg a stresszesnél stresszesebb helyzeteket.

A stresszt nem kerülhetjük el – azért viszont mindig tehetünk, hogy hatékonyabban küzdjünk meg vele. Ebben játszik fontos szerepet a reziliencia, a személyiségünk rugalmas alkalmazkodóképessége.

Ha megfigyelted, ma minden padlógázzal tör az élre.

Minden gyorsan változik, legyen az trend, technika, lehetőségek sora. A tempós és szélsebes lép házasságra a szaporánnal és a villámtempóval.

Egy szempillantás alatt az eredeti forgatókönyv már változás alatt van, ha nem vagyunk erre reziliensek, előtérbe lép a stressz vagy visszahúzódva a kis világunkba lecsökkentjük a minket ért hatásokat, szűkítjük az életterünket, látásmódunkat.

Egyik sem előnyös.

Minél reziliensebb vagyok, annál boldogabb is?

Különbözőek vagyunk.

Egy adott ponton viszont mind egyformák.

Rendkívül sokféle típusú és súlyosságú nehézséggel és stresszor hadokkal küzdünk meg lelki világunkban, amik erősen igénybe veszik a megküzdési kapacitásunkat.

Talán neked is van olyan személy az életedben, akire odafigyelsz, akit követsz, aki szinte elvarázsol.

Látszólag maximális optimizmussal, „lazasággal” ÉL, vagy néz szembe az élet kihívásaival. Kiegyensúlyozottságát irigyled, önbizalma olyan tulajdonsága, amiért milliókat fizetnél. Mindent megtennél, hogy a bőrébe bújhass.

„Én nem vagyok ilyen” érzés nyomásának ingó kifogását gyakorta hallhatod emberektől. Ilyenkor a szituációkra adott reakciónk, gondolkodásmódunk és a kommunikációnk visszatükrözheti a személyiségünk fényességét és pompáját, de arcul is csaphat minket.

Akik a nehézségek ellenére valami megfoghatatlan erővel és reménnyel képesek tovább élni, azoknak az erős ember címkéjét rakták fel rájuk.

Olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket nehéz azonosítani és meghatározni. Egy leírhatatlan tényező azonosítható be náluk: a reziliencia megléte.

Ha az arcunkra simított álarcokat elhagyva, őszintén nézünk szembe a témával, akkor valahol titkon irigykedünk is rájuk.

Mit tartalmaz a reziliens személy „DNS-e”?

A reziliencia leginkább a pszichológiában használatos kifejezés, azon tulajdonságot képességet jelöli, amikor egy személy pikk-pakk vissza tudja nyerni eredeti, ideális és klassz állapotát testi-lelki megrázkódtatás, megpróbáltatás, illetve nehéz élethelyzetek átélése után is.

A reziliencia rugalmas ellenállási képességet jelent, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék – köszi Wikipedia.

Egy személyiségjegy, viselkedésforma, lényegében a siker kulcsa.

Akik villámtempóban, rugalmasan képesek váltani, ráállni az élet kínálta lehetőségre, fejlődni és haladni fognak. Hiszen számukra csupán értelmezés kérdése, hogy az adott helyzet vagy szituáció

akadály

vagy

inkább

egy lehetőség.

A reziliens ember rendelkezik olyan adottsággal, rugalmassággal, amelyeknek köszönhetően a szélsőséges élethelyzetekben, erős stresszhatásoknak kitéve is helyt tud állni, anélkül, hogy testileg vagy lelkileg a poklot élné át.

(Lásd a covid időszakában gyorsan váltani képes vállalkozásokat, akik napok alatt álltak át a házhoz szállításra, termékportfólió-váltásra vagy új piacon történő megjelenésre.)

Minél reziliensebb vagy, annál gyorsabban térsz vissza az eredeti, nyugalmi állapotodba a stresszhelyzetet követően.

Ezért meg kell találnod a komfortzónát, azaz adott pillanatban mennyire tudsz reziliensen hozzáállni ahhoz a világhoz, ami éppen előtted működik.

Aki ezen dolgozni szeretne, annak azt a határt szükséges tologatnia, ahol éppen jelenleg áll a rezilienciával kapcsolatban.

Szemet szúró, ha nem vagy reziliens – a munkahelyeden is

Ugyanaz az ember, ugyanazok a lehetőségek jönnek szembe vele az élet rögös, mégis lehetőségekkel teli útja során.

Gyakran ugyanaz a végzettség, neveltetés és családi helyzetek…

…mégis máshol kötnek ki.

Láttál már ilyet?

Amikor egyikük szinte kimért nyugodtsággal módosít egy ügyfélkérelmet a projekt utolsó utáni fázisában is, miközben még egy kávénak is nyugodt szívvel ül neki, a másik elmerül a panaszkodás és idegesség egyre erősödő morajlásában.

Összeszorult gyomorral bámulja az e-mailt és pánikban bevadulva nyomkodja a billentyűzetet, mert ugye a HATÁRIDŐ.

Miközben a belső bizsergő idegesség egyből lekúszik a gyomrába, amint megpillantja az újabb „restart” tárgymező körvonalát.

Lefagyni készül, mintha egy bénultság suhanna át a testén.

(Ez teljesen életszerű, hogy kiadnak a munkahelyeden egy feladatot, projektet és gyakran két óra sem telik el, már nem azt kell csinálnod.)

Megszokott helyzet, hogy két fiatal diplomázik ugyanazon az egyetemen, méghozzá átlag feletti tanulóként – mindketten telve ambiciózus álmokkal a jövőre nézve.

Mégis egy különbség vág köztük éket.

Gondolkodtál már azon, hogy mi okozza a gigantikus féle különbségeket az emberek életében? Ez nem veleszületett intelligencia, szerencse vagy neveltetés kérdése.

Ez a reziliencia.

Amikor gördülékenyen veszed az akadályokat és az életben keletkező „módosításokat”, ahelyett, hogy behúzott kézifékkel szeretnél eljutni egyik pontról a másikra. 

Amikor iránytűhangolásra kényszerülsz, vajon mennyi időt vesztegetsz el arra, hogy megint változtatni kell? Vajon erre pazarlod-e az energiát vagy a gyors átállásra?

Ha előbbi van túlsúlyban, rettenetesen nehéz mindennapokkal nézhetsz szembe azzal szemben, aki könnyen alkalmazkodik.

A gördülékeny, jókedélyű, kiegyensúlyozott munkavégzést a mai világban lehetetlen reziliencia nélkül kivitelezni.

A vezetők részéről is kulcskérdés a reziliencia, hogy előnyös gondolkodásmód-minta alapján teremtsenek meg dolgokat, stresszmentesen, kellőképpen reziliensen álljanak hozzá a munkavállalókhoz.

Enélkül a frusztráció vehet rajtuk repülőrajtot idővel. Túlélési esélyük a stresszes pozíciójukban jóval nagyobb a reziliens tulajdonság csiszolásával.

A reziliencia összetett jelenség, meghatározása is nehéz kihívás, már különböző kutatási és vizsgálati eredmények felhasználásával is nekileselkedtek a feladatnak.

Werner és Smith 1982-ben olyan képességként határozta meg, amely csökkenti a külső stresszorok hatását és mérsékli a belső sérülékenységet. Masten (2001) fogalmazásában viszont olyan személyiségjegy, amely szorosan összefügg az adaptációs képességekkel.

Tehát a reziliens vezetőt olyan további jellemzők alapján ismerhetjük fel, mint

• a belső kontroll megléte (nem a munkavállalókon tölti ki a frusztrációját),

• az empátia (képes együttérezni a munkavállalóval, rugalmas az egyéni kérésekkel szemben is),
  
• mindemellett optimista és önbizalma is erős (megbízható vezető, aki képes utat mutatni egy csoport számára),
  
• a változásokban pedig lehetőséget lát, nem „világ végét”.

Ha cégtulajdonosként nem arra teszel hangsúlyt, hogy egy adott szituációból jót hozzál ki, helyette azon rugózol, covid van és válság; elindulsz a sikertelenség lejtőjén.

A rezilienciához hozzátartozik az is, hogy mennyi energiát vagy hajlandó mozgatni az életben. A covid megtanított minket arra, hogy sokkal több energiát, figyelmet kell a barátságokba fektetni, akár az online kapcsolattartásba is.

Tehát nem szükséges neked sem, hogy szürreálisan termékeny transzba kerülj, hogy reziliens lehess.

Az önismeret és a reziliencia, erre figyelj

Talán te is tapasztaltad, hogy az életben gyakran a saját magadra hangolódás adja meg a választ.

MINDENRE.

Különben csak passzív kiszolgáltatottságban élünk, nap mint nap a monotonitásban megakadva.

Hiába tartunk valahonnan valahova (mert ez mindenkire igaz), nem feltétlenül vagyunk rajta az úton, leginkább csak ismételjük önmagunkat.

Az úton haladás pedig a megelégedés, az öröm, az előrelépés és kiteljesedés helyett a frusztráltságot, az idegességet, beszűkülést hozza magával.

Az önismeret egy impulzusokkal teli váróterem egy másik utazás felé. Itt csekkolsz be. Ezt az utazást úgy hívják: fejlődés.

Hagyhatod, hogy elsodorjon a stressz, de helyette bevehetsz két kálciumtablettát és bevállalhatsz 10 perc jógalélegzést is.

Miért pont ezt?

Mert ismered önmagadat és tudod, hogy erre van szükséged.

Egészen hétköznapi praktikákkal edzheted a lelkedet

A reziliencia magával hozza a plusz figyelmet.

Azt, hogy tudod magadról, mikor vagy hajlamos a bestresszelésre. Ilyenkor még több figyelemre van szükséged, mindenre, ami a jóllétet szolgálja és azok tudatos használatára.

Akár rettentő egyszerű cselekedeteket is takarhat mindez, saját példából kiindulva:

• 2 pohár víz
• koncentrált légzés
• vitaminok
• zene
• meditáció

Az önismeret révén a saját tükörképedet szemléled; ahelyett, hogy az élet által feléd tartott torz, repedt vagy teljesen homályos tükörben értékelnéd magad.

Ha érzed a szorító érzést a mellkasodban és piszkál téged a téma, hogy vizsgáld és értsd meg önmagadat, akkor megtetted az első lépést az önismeret felé.

Néha elégséges, ha „kicsekkolsz” egy adott szituációból, akkor is, ha munkaidő van. Hagyd el a fizikai helyszínt, kapcsold ki a netet, menj ki a teraszra vagy a kertbe.

Lehet, hogy csupán 4 perce napozol majd a nyugalomban, de mintha 4 nap telt volna el és megszűnik az a stressz, amin 6 órája ventilálsz.

Egyetlen praktika sem elérhetetlen, nem egy megfoghatatlan, túl drága vagy a hétköznapokban túl bonyolult dolgokról van szó.

Hanem a legegyszerűbbekről.  

Akkor a reziliencia nem ismeri az önsajnálat fogalmát?

A megpróbáltatások, nehézségek és kényszer szülte iránytűhangolások mindig is jönni és menni fognak az életünkben, a kérdés, hogy hagyjuk-e őket végigtrappolni lelkünk előszobáján.

Vagy kifelé tessékeljük őket és megelőzzük, hogy sáros talpukkal elfoglalják a szívünket. Ahhoz, hogy az élet legnagyobb hullámai mellett is stabilan állhassunk saját hajónk kormányánál, néha engednünk kell a negatív érzéseknek.

Hagyni kell, hogy rosszul érezhessük magunkat, hogy empatikusak lehessünk saját magunkkal szemben is.

De hol az önmagunkkal szembeni empátia és az önsajnálat határa?

A lefojtást kerülve, a tudatosítás és megélés fontosságát hangsúlyozva meg kell ismernünk a határainkat, különben csak érzelmi környezetszennyezést hajtunk végre.

Negatív érzéseinket kordában tartva szükség van arra is, hogy kommunikáljuk azt, ami éppen zajlik bennünk. (Ne haragudjatok, ez most nem az én napom.)

Ha elfojtjuk önmagunkat, mint az időzített bomba, egészen furcsa viselkedésbe csaphatunk át idővel, ellenkező esetben viszont a másik oldalra is átlibbenhetünk: ilyenkor mindig mindenki tudja, hogy „nem vagyunk jól”.

Akárcsak egy mederből kiáradó folyó, a pozitív kiáradás is lehet roppant megterhelő a környezetnek.

Találd meg a medret ahhoz, hogy a pozitív és negatív folyó is kiáradhasson benned.

Tegyük félre a stresszt, kerüljön előtérbe az önismeret, és a belső világod felderítése.

Önismeret szükséges a határaink felismeréséhez.

Ahhoz is, hogy szakmailag felismerd, hol a határ, és mi az a pont, ahonnan te már felállsz. Mert értelmét veszti a munkád és szakmailag, morálisan, valamint személyiségből fakadólag sem tudsz már azonosulni.

Kutatási eredmények szerint a reziliencia hatással van több krónikus betegségre, míg a magas reziliencia védelmet jelenthet bizonyos pszichiátriai betegségekkel szemben is. Sőt, a rugalmasság és a jobb életminőség, az egészség és az önmegvalósítás közötti kapcsolatot is bizonyították már.

A pszichológiai rugalmasság, azaz rezilineciában jelen van a megfigyelő én kialakítására való képesség, a fontos értékek megléte és ennek való elkötelezett viselkedés is.

Nem velünk született képesség – rajtunk áll hogy mennyit teszünk érte

Az önismeret olyan, mint egy vállalkozás.

Ha valaki spórolni akar rajta, csődbe fog menni. Ellenben az, aki egyre többet képes adni magából, áldozatot és figyelmet; előbb utóbb sikereket ér el.

Alap esszenciája azon attitűd, hogy ne spórolj, hanem adj!

Ebben segít az alábbi három lépés is.

1. Ismerd fel, kérj segítséget!

A stressz lelki tünetei szépen lassan kirajzolódnak előtted?

Te felismered őket?

Vajon megéri magányos Rambóként küzdeni?

Ha őszinte vagy, reális képet kapsz önmagadról, nem fogsz összezavarodni. Ahelyett, hogy az önbecsapás és a kudarc útjára lépnél, reális elvárásokat teszel magad elé, hamis képek helyett.

Néha olyan embereknek szükséges jószándékkal tükröt tartania eléd, akik „ismeretlenül” is más nézőpontot tudnak behozni a látásmódodba.

Mi problémánk nem fontos, a „nekem csak” felfogással oly sokan nem fordulunk szakemberhez. Akkor sem, ha nem tudják felmérni a problémájukat.

Ha a stresszokozó faktor, a probléma vagy az akadály elbagatelizálása helyett elkezded felmérni, hogy ez már régóta benned van (hónapok óta tipródsz rajta), akkor eljutottál a nulladik pontra az önismeret útján: lépned kell felé.

Ez lehet egy beszélgetés csupán, ami tovább billent, de az is lehet, hogy több lesz belőle, mert rábukkansz valamire, amivel foglalkoznod érdemes.

2. Ne várd, hogy majd magától megoldódik.

Keresd aktívan a megoldási lehetőségeket.

Egy elvonulás például kiutat biztosíthat az elakadásból és a stresszel folytatott örökös harcból. Önismereti táborainkban kiszakadsz majd a megszokott környezetből, a megszokott társaságból; új nézőpontokra és belső erőforrásokra találhatsz. Adj teret a külsős segítségnek, mert a fejlődésben napról napra történik a finomhangolás.

3. Lépj az önismeret útjára! Hosszú távon.

Nem kell egyedül végigcsinálnod.

 „A reziliens emberek nem félnek segítséget kérni” – belföldi és leginkább a külföldi táboraink előnyei között van az, hogy a megszokott környezet elhagyása még inkább segítheti a mélyebb önismeretet.

Hamarabb jutsz el a felismerésig és a változtatásig.

ItItt belső, valódi, lelki igények, új nézőpontok kerülnek felszínre. A táborokban semmi sem kötelező, de sokféle program közül lehet választani (jóga, meditáció, önismereti, business coaching beszélgetések.)

Itt teret kap a belső erőforrások felfedezése és a saját félelmeink, gyengeségeink, önkorlátozó viselkedéseink felfedezése is.

Az élet komoly verseny.

Ez pedig fokozott stresszt jelent a testi, lelki, szellemi egészséged számára.

Minden nap a győzelemért mész a nehézségek ellen.

Ha a stressz tünetei jelennek meg:

Szükséged van egy külsős emberre, egy külsős segítségre. Habár a Himaláját mindig neked kell megmásznod, a segítség sherpaként menetelhet melletted. 

 „Hogyan lehetek reziliensebb ember az életben?!”, 

„ Hogyan küszöbölhető ki a fokozott stressz?”

Jelentkezz a legközelebbi önfejlesztő táborunkra vagy keress minket az első közös beszélgetésre, ahol választ kaphatsz a nagy kérdésre: „hogyan lehetek reziliensebb ember az életben?!”