facebook pixel code

Együttműködés képessége – a leggazdaságosabb befektetés az életben?

Oszd meg te is:

Lehet, hogy Föld bolygónak születtél, de ez nem azt jelenti, hogy az Uránusz hajlandó lesz rád hangolódni. Az ember egyik legfontosabb képessége és egyben, sajnos, a legritkább is: az együttműködés képessége.

Van, akivel képtelenség rendezni még egy egyszerű konfliktust is. S van, akivel olyan könnyű megváltani akár az egész világot, mint ahogy a kés suhan át a vajon. Az együttműködés képessége befektetés, amely az élet minden területén profitot hoz:

mert a tehetség nyeri a meccseket, de a csapatmunka és az intelligencia nyeri a bajnokságokat.

Hogyan fejleszthető, mi köze e képességnek az önismerethez és mit veszíthetsz nélküle az életben?

Akivel képtelenség rendezni egy egyszerű konfliktust (most megjelent előtted valaki)?

Talán ebben a pillanatban te is érzed a fura mellkasi szorító érzést, a szapora szívverést, a gombócot a torkodban. Mindenkinek volt vagy van ilyen személy az életében.

Ha csak rágondol az ember, jönnek potyautasként a kellemetlen testi vagy lelki tünetek is vele együtt. Az is lehet, hogy a te fejedhez vágják oly gyakran ezt a számodra jogtalannak vélt mondatot és őszintén nem érted, hogy miért.

A szituációk az életben odaragadva hozzák magukkal az emberi viszonyokat, a szoros vagy laza kapcsolatokat, a különböző szerepeket.

Egyesek mellbevágnak, húsbamarkoló emléket hoznak magukkal, egy pofont jelentenek az élettől.

Mások viszont a

kipárnázott körülményeket,

a csillogó szemeket,

a szétfeszítő munkakedvet,

az otthonosság érzését jelentik.

Miért van ez?

Nos, hadd hozzak fel egy történetet, ami közelebb visz a válaszokhoz.

Minden úgy kezdődött, hogy az extrém eredményorientált Gábor vezetői pozícióba került.

100%-on pörgött. Eredményorientált volt. Elszánt. Lelkes.

Azonban valahogy a csapattal nem volt egészen elégedett. Hétfőn már kora reggel tettre kész volt, ezt várta el a csapattól is. Maximálisan.

8:59-től minimum megszűnik a világ, hiszen 9:00-tól munkaidő van. Folyton azon pörgött, hogy mikor kapja kézhez a riportokat, kivel mikor kell tárgyalnia.

Miközben az iroda úgy érezte, hogy nem is emberként, inkább robotként csekkolnak be minden reggel az utálatos kötelezőkre és már a „Hogy vagy?!” kérdése is szentségtörésnek számított.

A munka monoton volt, ami mindig kiöli a motivációt. Hogy legyen valaha is flow-élmény a munkában, ha mindenki egy beprogramozott robotként kénytelen ugyanazt-ugyanúgy csinálni?!

Érezték is rendesen az érdes modort (annak vélték) és a folyamatos sürgetés (nehogy csússzunk bármivel is) szinte szálka volt a körmük alatt.

Viszonzásképpen jöttek a műmosolyok, az idegesítő csendek, a szétpukkanó szappanbuborék reménygondolatok. Minden nap az érzelmek hullámvasútján utaztak.

Gábor önmagában gyűjtötte is az érveket, miért is kéne méltányolniuk szerény személyét.

Napokon át fogalmazta magában a nagy „eddig leszek türelmes” beszédeket, hogy lehető legnagyobb esélye legyen valami észlelhető megbecsülést kiérdemelnie önmaga irányába.

Értetlenül állt a dolog előtt.

„A csapat tagjai nem keresnek keveset. A munkahely kész főnyereménynek számít szakmailag.” „Csak kapnak és kapnak, de vissza már nem adnak annyit, amennyit illene.” „Miért nem tudnak családként együttműködni, ezek otthon is így működnek együtt másokkal?”

Életszerűek ezek a mondatok? Hát persze.

Akinek nem voltak még hasonló gondolatai, az talán még nem volt vezető. A sokat adok, ezért sokat is várok el elve tévutakra vihet, mert mindenkinek szuverén dolga eldönteni, hogy mennyit viszonoz visszafele.

Mi volt a gondja Gábornak – vezetőként?

A vezetés szerep, de nem színjáték.

Rengeteg vezető nem gondolkodik el azon a kérdésen, hogy a növekedés során fontos-e, hogy az emberei jól érezzék magukat a cégben.

Semmilyen késztetést nem éreznek arra, hogy egy hétfő reggeli riport előtt megkérdezzék az emberektől:

milyen volt a hétvége?

Pedig a vezetőnek inspirálnia kell, különben a csapata az aludttejjel válik egyenlővé. 

Miközben a humánusabb, érzékenyebb emberek a csapatban sokkal motiváltabbak tudnának lenni, ha egy rövidke kérdést kapnának egy hosszú hétvége után: „hogy telt a hétvége?”

Ha egy vezető a saját működésével tisztában van; azzal is, hogy tulajdonságai, erősségei közül mi a jó és mi az, amit adott szituációkban viszont alakítani szükséges – mi az, amit ezekből mások nehezebben viselnek el –, eredményesebb vezető tud lenni.

Lehet egy posztit is elég csupán a monitoron, ami emlékezteti őt a hétfő reggeleken egy igen fontos cselekedetre vagy az online naptárában a munkatársi szülinapok rögzítésének rutinja.

Itt jön a képbe az önismeret és az együttműködés képessége.

Miben nem fontos az együttműködés a mai világban?

Szinte nincs olyan terület.

Az önismeret hiánya gátolja az együttműködés képességének elsajátítását?

A kapcsolatok közel 70%-a rendbe jönne, ha megtanulnák az emberek az együttműködés képességét. Közös munkával és kölcsönös együttműködéssel áthidalhatóak lennének a problémák.

Ez viszont nem olyan egyszerű, mert a legtöbb viselkedésmintát a múltból, otthonról hozzuk; az akaratunk, az igényeink kifejezésre juttatását és annak módját is.

Az együttműködés képessége nélkül viszont úgy működünk a világban, mint különálló bolygók, akik csak bolyonganak egymás mellett.

Bármilyen szituációban az együttműködés képességén múlik, hogy ezek a különálló bolygók hogyan tudnak találkozni. A kis találkozási pontok esetén pedig mindez ütközést vagy normális találkozást hoz-e létre bennük.

Igaz, hogy az együttműködés egyik kulcsterülete a vezetői szerep, aki csak akkor lehet sikeres, ha a csapatát úgy tudja motiválni, hogy azok sikeresek legyenek: szoros együttműködéssel, egyfelé tartva azt.

Az együttműködés képessége azonban minden élethelyzetben és területen befektetést jelent bármely ember életében.

Különböző berögződéseken is túljuttat minket.

A „mert én gyerekként” féle visszatartó erőkön is.

Felejtsük el 45-50 évesen a gyerekkorunkat. 18 éves korunk után nincs mentség. Onnan már sajnos (vagy szerencsére) minden a mi felelősségünk.

Az együttműködés képességének elsajátításához szükséges az önismeret, hogy érzelmeit, a saját szükségleteit, erősségeit, alapvető elvárásait, vágyait képes lehessen az ember megfelelően kifejezésre juttatni.

Önismeret nélkül a jószándék is mellé tud csúszni.

Ilyenkor bombáznak minket a kérdéseink önmagunkban, hogy miért kapjuk azt, amit. Mert akár egy jófej és csupaszív vezető is kihasználhatóvá válik.

Amíg ugyanis nincs tisztában önmagával, addig nem tudhatja, hogy mit várhat el másoktól.

Hogyan tudjuk elnyerni önismerettel az együttműködés készségét?

Az együttműködéssel együtt járó tulajdonságokat az önismerettel tudatosítod magadban. Ha tudatosítod magadban a legfontosabb tulajdonságokat, tudatosabban tudod őket

érvényesíteni

használni

vagy nem használni.

Mit értek ez alatt pontosan?

Ha túl gondoskodó típus vagy, amely pozitív tulajdonságként az élet számos területén elkísér, sokszor hátráltathat is.

Ha beviszed a munkába, és nem szabsz neki határt: egy idő után nem sok jó érzés marad benned.

De igaz ez a kevésbé jó tulajdonságokra is, például a túlzott határozottságra. Megfelelő önismerettel ezt a határozottságot máris hívhatjuk egy jó vezetői attitűdnek.

Önismeret mellett viszont azt is megtanulhatod, hogy meddig tudod ezt jól használni, és hol szükséges határokat húzni.

A tudatosítás esély arra, hogy a tulajdonságokat jól használjuk, a határaink megismerése kulcsfontosságú az együttműködés képességének elsajátításában.

Milyen pozitív hatásai vannak a másokkal való interakciókban, ha fejlesztjük önismeretünket?

Empátia, másokra hangolódás, figyelmesség.

Talán olyan kifejezések ezek, amiket első ránézésre izzasztó és fárasztó munkával párosítasz össze.

Éppen ezért a legtöbben sajnálják rá az időt, az energiát, ráadásul számos tükörhelyzetet jelent az életben és ez sem túl vonzó.

Az együttműködés képességének fejlesztése kőkemény munka, tudatosság és következetesség.

Például az együttműködés kialakítása megkívánja egy cég életében a teljesítményértékeléseket, érveléseket. Ez pedig rengeteg készülődést, párbeszédet jelent egy vezető részéről, valamint az irányok és célok kijelölését.

A tükörhelyzetek pedig azonnal felvetnek egy kérdést önmagunkban.

„Itt is változnom kéne, de miért pont én…folyton én.?!”

Te is érezted már így?

Gondolj úgy erre, mint amikor a gyorsételek helyett olykor pepecselősebb, kulinárisabb élvezeteket készítesz a konyhádban, kifinomultabb ételeket, mert az eredménye ..nos, azt hiszem nem kell jellemeznem.

Az együttműködés képességével átíródnak az emberi kapcsolataid.

Sőt, egészen másról fognak szólni a kapcsolódások az életedben, legyen az párkapcsolat, munkahelyi vagy szülő és gyerek kapcsolat. Esetleg a megbocsátásra való képesség.

A rugalmasabb én magával hozza a humorérzéket, a könnyítő eszközöket is. Például két ugyanolyan kvalitásokkal együttműködő cég életében mindig sikereket generál, ha az együttműködés szoros és jól működik.

Hogyan és milyen eszközökkel fejlesztheted az önismereti táborokban az együttműködés képességét?

Amikor körbenézünk, azt látjuk sokszor, mintha két út létezne egy-egy cél elérésében.

Az egyik, amikor valahogy pont arra keveredünk, ami nekünk való – ezt véletlennek gondoljuk, pedig ez sem az.

A másik út az, ha folyton fejbe kólintanak.

Minden impulzusnál pedig egyre jobban rájössz, hogy mit és hogyan NEM akarsz többet csinálni. Helyette inkább változni, fejlődni szeretnél.

Talán egyedül úgy érzed képtelen vagy elindulni az úton. Sokszor nemhogy másokat, de önmagadat se érted.

Egy önismereti táborban, illetve utazáson mindenkiben van valami olyan egyedi kihívás, elakadás, aminek felismerésével új ajtókat nyithat meg.

Azonos célok, azonos motiváció, lelkesedés és azonos tűz ég bennük.

Elég néhány tizedmásodpercnyi halvány-mosoly-szerűség és máris szertefoszlik a feszengés. Egy Maldív-szigeteki nagyobb létszámú csoportunkban feltettük a kissé szokatlannak tűnő ismerkedős kérdést:

…mit tudnál adni önmagadból ennek a csoportnak ebben a 10 napban?

Szokatlan? Az.

Hiszen pihenni, feltöltődni jöttél. Mégsem paradoxon.

  • Ezekben a napokban mindenki belead (bele tud, mert mindenki értékes) valamit, hogy szuper csoportdinamika alakuljon ki és ne csupán önálló szigetekként töltsük el az időt egymás mellett.
  • Olyan kérdések, a team coachingból ismert feladatok visznek közelebb az elakadásod megoldókulcsához, amiben együtt kell gondolkodni. Másokkal.
  • A csapat tagjai a saját tapasztalatukat, tudásukat, megoldókulcsukat dobják be a közösbe.
  • A témagazda aktuális kihívása és elakadása megoldásához minden résztvevő hozzájárul, mert ott és akkor mindenki félrerakja önmagát és az adott személy elakadására koncentrálnak.

Mint ahogy egy másik szituációban épp a tiédre.

  • A szomatodráma – amely egy játékos, kreatív önismereti módszer, amely kommunikációs lehetőségeket biztosít a test és tudat között – által pedig eredményesen fejleszthető az odafigyelés és ráhangolódás képessége.

Csak akkor tudsz fejlődni, ha visszajelzéseket kapsz

Fejben kilépsz a saját problémádból és teljes lényként ott tudsz lenni MÁSNAK.

Olykor szükségünk van egy külsős emberre és segítségre, mert gyakran nem látjuk az élethelyzeteinkben a fától az erdőt.

Fontos, hogy más nézőpontot is megismerj.

Nem lehetsz te a szobor és a szobrász is.

Egészen más érzést és eredményeket hoz, ha nem a legjobb barátnődnek segítesz, hanem teljesen idegeneknek szenteled a tudásod, tapasztalatod.

Vagy ők neked (objektívebb nézőpontot nyújtanak).

A közös idő mégis összekovácsol titeket és roppant hálásak a segítségedért. Egy együttműködő csapat. Egy önismereti tábor „jó tréning” az együttműködés képességének fejlesztésére.

Egy együttműködésre hajlamos ember mellett otthonosan érzed magad, néha szavak nélkül is egymásra hangolódtok. Egymás mellett kiegyensúlyozottságot éltek meg, hazaérkeztek egymás mellett.

Mert együtt fejlődtök, emelkedtek, energiátok pedig közös szárnyalásnak indul.

Építitek és emelitek egymást.

Mint ahogy önmagatokat.

A kérdés, amit talán még sosem tettél fel magadnak: hogyan éled meg a szituációkat az életedben?

Félve, bizonytalanul, óvatosan …

… vagy magabiztosan, szabadon és bizalommal telve?

Miért lelkesedek ennyire? Azt szeretném, hogy egy kicsit te is lelkesedj.

Ez fontos számomra.

Közös érdekünk.

Az összefogás, együttműködés a kezdet, az együtt tartás haladás, a közös munka pedig siker.

Így lehet a csapatmunka igazán eredményes!

Érdekel, hogy idáig eljutva, észrevetted-e, hogy az együttműködés képességét fejleszteni egy befektetés az életbe; ahelyett, hogy teljes ráutaltságban, passzív kiszolgáltatottságban élnéd az életed.

Sok ötlet jobban fejlődik, ha átültetjük egy másik elmébe, mint abba, ahol kezdetben kibontakozott.

Ennek átadásában és hatékony burjánzásában segíthet neked önismereti táborunk is. Milyen elvonulás való neked? Előnyökről és szempontokról, önfejlesztő táborainkról itt írtunk.

Gyere, várunk!

Judit&Timi

Írj nekünk!

Legfrisebb bejegyzéseink

Önismeret - az előnyödre válik!

Már csak egy lépésre vagy legjobb önmagadtól, készen állsz?

Ne maradj le TE sem!

Értesülj első kézből legújabb programjainkról,
bejegyzéseinkről! Iratkozz fel hírlevelünkre!

© 2021 Várhegyiné Judit és Harnisfőger Tímea

Powered by: MoonShot KFT.