A közöny a fejlődés halálcsókja. Ezt a szót te nem ismered közelről, mert már egy ideje mocorogsz az önmegvalósítás takarója alatt és a közönyt legyőzve szárnypróbálkozásokkal próbálsz előrébb jutni?
Akkor lehet, hogy a látszólagos kudarcok késztetnek üres csokis papír gyűrögetésre. De vajon megéri magányos Rambóként küzdeni? Milyen előnyökkel jár, ha tudatosan beleásod magad az önismeret és az önfejlesztés világába és milyen eszközökkel tedd ezt sikeresebben? Idézz fel valakit az életedből az elmúlt évekből (lehetsz saját magad is) – akire igaz volt a szituáció, hogy mások szemében a „lehető legideálisabb munka- és életkörülmények közé került”.
Megvolt minden.
Magas fizetés, biztos pozíció. Első látásra jófej főnök (a fél karodat odaadnád egy ilyen főnökért) és közös szimbiózist alkotó munkatársak.
Hűtött joghurt az automatából, kényelmes szék, jó hangulat.
Otthon három gyerek, szőke herceg vagy hercegnő, hatalmas ház.
Mégis kevés volt neki. Legalábbis úgy tűnt, olykor csikorgatta illedelmesen a fogait.
A szituáció belülről vérzett, de csendesen.
Szokott indokolatlanul felállni a szőröd? Mert egy ilyen helyzettől értetlenül borzong számos ember.
Miközben csupán arról van szó, hogy különbözőek vagyunk. Mindannyiunknak másra van szüksége, mások az igényeink, más hoz flow-ba minket és más-más dolog ad kiteljesedést az életben.
Révbe érünk. De ki és pontosan mitől?
Miért van az, hogy egyesek évek múltával a ráncok barázdáin túl is ugyanazt a mosolyt és jókedvet, energiát hordozzák magukban, mint évekkel korában?
A saját magadra hangolódás adja meg a választ a kérdésre.
Mert a legjobb munkahelyen, a legjobb baráti közösségben sem fogod jól érezni magadat, ha nem a JÓ HELYEN vagy.
A legkáprázatosabb labirintus folyósóin végig gyalogolva sem önt el a megelégedés érzése, ha nem tudod milyen irányba kellene haladnod odabent.
Csak mész, de fogalmad sincs merre.
Talán te is éppen egy becsontosodott élethelyzetben vagy?
Mintha passzív kiszolgáltatottságban élnél, nap mint nap a monotonitásban megakadva, akárcsak egy beakadt lemez?
Kikarózott állapotban éled az életed.
Elméletben mindannyiunk elmondhatjuk, hogy valahonnan valahova tartunk. A kérdés az, hogy úton vagy-e még vagy már csak ismétled magadat?
Mit hoz ki belőled az úton haladás:
megelégedést,
jót,
örömöt,
előrelépést,
kiteljesedést,
derűt,
AHA pillanatokat (azta, hogy ez eddig nem esett le),
szabadságot,
munkaképességet?
Akkor jó az irány.
Vagy a frusztráltságot, a rossz utóízt, az idegességet, beszűkülést, a rosszkedvet? Ez esetben is úton vagy, azonban be kellene nyomni a „GPS, újratervezés” gombot.
Tudom, hogy az önálló tesztelés és próbálkozás egy nagyon csábító folyamat. Minden egyes tesztelésben, kísérletben ott van a győzelem esélye.
A megoldom, mert ügyes vagyok érzése. “Na majd ez hátha, akkor majd minden a helyes mederbe kerül.”
Aztán próbálkozol és kiderül, hogy nem történik semmi. Azt hallottad másoktól, ez a dolog mindenkinek bejön, te mégse álltál be a bólogatók sorába.
Mégis mi a fene történik?
Hol akadok el? – találgatod esetleg egyre frusztráltabban.
A válaszom szemöldökráncolást kiváltóan egyszerű lesz: nem egymásra felfűzött egyencsodák sorozatából jön létre, hanem a megfelelő válaszok megtalálásában. Rád szabva.
Csodamegoldások nem léteznek. Csak személyre szabott fejlődési terv.
Ha ez megvan, azt veszed majd észre, hogy…
… a fejlődéstől, az előrelépéssel járó örömtől szinte nekibuzdulsz az életnek.
… nemcsak éhes leszel a fejlődésre – de habzsolni is fogod azt.
… hangos és türelmetlen egy helyben toporgás helyett eltántoríthatatlanul haladhatsz majd előre a kiteljesedésben.
Mert létezik a fejlődés kapcsán egy alapigazság.
Vedd fel a megakadással szemben a lázadó éned ébredésének kosztümjét, mert…
(most jön a lényeg).
Csak akkor tudsz fejlődni és önismeretet szerezni, ha visszajelzéseket kapsz
Talán minden múltbeli életeseményed előráncigál egy leckét a tarsolyából.
Az önismeret egy impulzusokkal teli váróterem egy másik utazás felé. Itt csekkolsz be.
Ezt az utazást úgy hívják: fejlődés.
Az önismeret révén a saját tükörképedet szemléled és nem abban a torz, repedt, koszos és homályos másik tükörben értékeled magad, amit az élet vagy mások eddig feléd tartottak.
Ne dugdosd, ne szégyelld a szárnyaszegett élethelyzeteket, mert ezek is kellettek ahhoz, hogy most itt tarts, itt állj és döntéseket hozz meg. Jobb, ha kitárod a zsalukat az ablakon, mert nem véletlenül érzed a szorító érzést a mellkasodban, piszkál téged, hogy vizsgáld és értsd meg önmagadat.
Különben a megrekedt élethelyzeted forgolódással teli, átizzadt, kellemetlen örök éjszakaként marad meg az életedben. A reggeli napsugarak beáramlása helyett marad a nyomasztó sötétség.
Az élet egy maraton. Nem sprint.
Ha pedig komoly versenyben vagy, szükséged van egy külsős emberre, egy külsős segítségre, mert gyakran nem látjuk az élethelyzeteinkben a fától az erdőt. Ha a saját magad edzője vagy, önmagadat is kímélve nem végzel olyan mértékű terhelést magaddal szemben, ami a cél felé vinne.
De az is lehet, hogy túledzed magad.
Habár a Himaláját mindig neked kell megmásznod, a segítség sherpaként menetelhet melletted.
Egy ralin mindig szükség van egy sofőrre, de egy navigátorra is.
A verseny összehangolt, gyors döntések sorozatából áll.
Nincs fontosabb vagy kevésbé fontosabb személy köztük, habár a felelősség különbözik a vezetést illetően, mindig a sofőr döntésein múlnak az események.
Az élet egy autó, melyet Te vezetsz!
A te kezedben van a kormány, az erő, az előrehaladás lehetősége, te vagy a felelős az úti céljaidért. De ott lehet melletted egy navigátor, aki segít szélesebb látószögben látni a dolgokat, ellát az orrod előtt álló öt méteren túl is.
„Noémi: Velem is ez történt, amikor megismertem Juditot.”
Egyéni konzultációra jártam hozzá, amikor az egyik beszélgetésünk végén elhangzott a szájából egy mondat.
A búcsúnál feltett egy kérdést és rávilágított önismereti oldalról egy olyan igazságra az életemben, amire azelőtt még soha senkinek nem sikerült.
Ezt az AHA-pillanatot élheted át te is egy játék vagy egy közös esemény során a táborainkban vagy közös programjaink során. Olyan dolgok kristályosodnak majd ki előtted, amik évtizedeken keresztül sötétségben vagy homályban lapultak.
Én például x cégnél dolgoztam és pörögtem magas fordulatszámon, óriási eredményeket elérve, amit addig az évek alatt egyetlen munkatárs sem mondhatott el magáról. Jellemző volt rám, hogy mire egy adott helyen beért volna a munkám gyümölcse, mindig más lehetőség után mentem.
Ezen a ponton már folyton konfliktusba kerültem. Mi volt ennek az oka, ami mindezt generálta?
„Egy mintát követtem: ez a minta pedig az, hogy nem akarom learatni a babérokat, helyette ott hagyom mindig másnak – szólt Judit észrevétele.
De volna-e kedvem a jól felépített uralkodó székembe beülni, és csak nézni az eseményeket? – szólt az őszinte kérdése.
Judit és Timi más úton jártak és ugyanazt kutatták, élték meg: hogyan legyen életük szerves része a kiteljesedés.
Ez a közös frekvencia hozta létre aztán az egységüket is.
Miért fontos, hogy legyen igényed önismeretre, önmagad mélyebb megismerésére?
Önismeret nélkül sétálni a világban pont olyan, mintha bekötött szemmel járkálnál. Mész előre vakon, de nem látod jó irányba haladsz-e vagy épp az ellenkező irányba szeled a gyorsabbnál gyorsabb lépteidet.
Az önismeret hiánya lehorgonyoz a jelenben.
Csupán sodródsz az élet eseményeinek háborgó hullámai által és jutsz el akár az életed közepe fele arra a felismerésre, hogy…
…. mi a bánatot csináltam én az elmúlt 40-50 évben?
Lehet ezt még kozmetikázni, szépíteni?
Így jutsz el arra a pontra, hogy kiégsz és kedvetlen leszel.
Ha az önismeretet nem táplálod, az olyan, mintha sokáig ülnél egy kád forró vízben, ami idővel kihűl.
Visszafejlődsz.
Majd ahogy kihűl a víz, csak azt veszed észre, hogy ismét ismerős érzés között lubickolsz: dideregni kezdesz, hideg van és a szituáció cseppet sem komfortos.
Már megint.
Kihűlt testtel fázol egy újabb élethelyzetben.
Volt idő amikor el sem tudtam képzelni, hogy egy nehéz élethelyzetből, hogy lehet kilábalni, ezért csak vártam, hogy megoldódjon. Vártam, hogy megússzam vagy épp arra vártam, hogy valaki megoldja helyettem.
Voltam gyerek, akkor azt hittem megoldják a szüleim.
Voltam beteg, akkor azt hittem, hogy megoldja az orvos.
Voltam plusz súlyban, akkor azt vártam, hogy megoldja egy diéta.
Voltam lehúzó barátságokban, akkor azt hittem, ez az Élet.
Voltam más hivatásban, akkor már felismertem, hogy bajban vagyok.
Ugye te is éreztél már a saját életedben hasonlókat? A megoldáshoz vezető út viszont önmagunkban van.
Egy elvonulás mentálisan kisüti az elmédet.
Ez most sokkolt?
Akkor gondolj egy kicsit a frissen vásárolt telefonodra. A teljes kapacitását az első teljes feltöltése után éri csak el.
„Judit: A munkám legelején azt tanultam meg, hogy maradjak meg önmagam, a kliens pedig a kliens a saját történetében. Épp úgy, ahogy a hétköznapi munkában elvégzed a munkád, de ennél a pontnál nem is lépsz tovább, nem azonosulsz vele.”
Ha nem vagy közelségben azzal, amit csinálsz, ha nem tudsz összeolvadni az adott dologgal, csak idő kérdése: ki fogsz égni.
L.é.p.é.s.r.ő.l lépésre. Pont ilyen darabosan, de biztosan.
A távolságot nehéz megtartani és idővel kifáradsz.
Életem egyik meghatározó élménye az volt, amikor megtanultam, hogy nyugodtan legyél az, akit megérint egy szituáció, megmozgat benned valamit és érzelmileg átöblít.
Ezt a fajta feltöltődést egy önismereti tábor megadhatja neked is, miközben huzatként hozza magával, hogy az „ez kell nekem” igénye továbbra is ott maradjon a hétköznapokban benned.
Ha snowboardozni tanulsz, akkor minél több szabályra, feladatra, ismeretre lesz szükséged. Ezek fogják jelenteni azt a biztonsági zónát, amelyben tanulhatsz, fejlődhetsz.
Meg kell ismerned a pályarendszerek szabályait, jelzéseit.
Amikor mindezeket elsajátítottad és biztonságban érzed magad a deszkán, akkor elkezdtheted feszegetni a határokat és hozzáillesztheted a saját szabályaidhoz.
Ha ezt túl korán teszed, életveszélybe sodrod magad.
Ha sosem teszed meg, nincs fejlődés.
Ha őszinte vagy, reális képet kapsz önmagadról, nem fogsz összezavarodni. Ahelyett, hogy az önbecsapás és a kudarc útjára lépnél, reális elvárásokat teszel magad elé, hamis képek helyett.
Az őszinte, reális gondolatokkal a bensőnk egyetért és onnan mindig van felfelé. Csak úgy, magától.
Nem kell mást tenned, az őszinteséggel mindent megteszel.
Vajon foglalkoznod kellene az önismerettel neked is?
Belföldi táboraink megadhatják az alapos választ a kérdésedre.
Itt kockázatmentesen szerezhetsz tapasztalatot a különböző eszközökről vagy élhetsz át különböző impulzusokat; mindezt úgy, hogy bármikor haza is mehetsz.
Lehetőséged van arra, hogy eldöntsd, szeretnél-e továbbmenni ezen az úton.
Rengetegen mindössze ennyit éreznek az adott ponton, amikor befizetnek egy elvonulásra:
„Úgy érzem, hogy ott a helyem.”
Ennyi.
Ugye, hogy nincs benne semmi bonyolult?
Neked ajánljuk online elérhető 4-5 alkalmas csomagjainkat is (60 perc/alkalom), ahol a business coaching területén nézzük meg, neked mi lenne a legnagyobb segítség a fejlődésed növekedésében.
Nulladik lépésként viszont javasoljuk azt 30-40 perces telefonos konzultációt, amely során elbeszélgetünk veled. Ahol megnézzük, hogy mi jelenthetné nálad az önismeret, elakadás, business coaching lehetőségeit.
Bejárható, kidolgozott, élethelyzetre alakított és követhető utat kapsz a fejlődésedhez.
Belföldi és leginkább a külföldi táboraink előnyei között van az, hogy a megszokott környezet elhagyása még inkább segítheti a mélyebb önismeretet.
Hamarabb jutsz el a felismerésig és a változtatásig.
Belső valódi igények, új nézőpontok kerülnek itt felszínre. Az utazás hatására új ötletek születnek meg benned. A táborban semmi sem kötelező, de sokféle program közül lehet választani (jóga, meditáció, önismereti, business coaching beszélgetések.)
Programjaink elérhetőek a félnapos workshoptól, az egynapos tréningeken át, a néhány napos belföldi elvonulásokig és a külföldi táborokig is.
Itt teret kap a belső erőforrások felfedezése (pl: szeretet, kapcsolódási képesség, belső stabilitás, nyugalom, céltudatosság, kreativitás) és a saját félelmeink, gyengeségeink, önkorlátozó viselkedéseink felfedezése is.
Milyen témákat érintünk az önismereti tréning folyamán?
Tőled, a résztvevőtől függ, hogy mit hozol be.
Nem találkoztunk még táborainkban olyan szituációval, hogy bármilyen téma is kínos lett volna. Pszichológusi, pszichiátriai, gyógyszeres kezelést vagy orvosi ellátást igénylő esetek viszont mindig is no go területnek számít.
Egy önismereti tábor nem terápia, de segítséget ilyen területen is tudunk ajánlani, javasolni, szakemberrel összekötni. Táborainkban a fejlődésed, az önismeret lesz a fókuszban, így elő sem fordulhat, hogy a melletted ülő egy táplálékkiegészítőt vagy egy egészségesnek mondott terméket akarna rád sózni.
Itt mindenki azonos cél érdekében érkezik.
Behoznál egy kihívást, problémát? Megnézzük, hogy az egyes témákból, mit tudunk veled megnézni.
Azt veszed majd észre, hogy már hat napja magadon dolgozol, akkor minden más operatív teendőt el fogsz tudni engedni és nyitottabbá válsz.
Olyan emberek tartanak majd jószándékkal tükröt eléd, akik „ismeretlenül” is más nézőpontot tudnak behozni a látásmódodba.
Az elvonulás kiutat biztosíthat az elakadásból.
A táborainkban kiszakadsz majd a megszokott környezetből, a megszokott társaságból; új nézőpontokra találhatsz.
Maldív-szigetek: a végtelenség, a határtalan kékség, a béke manifesztációja. Az elképesztő naplementék és a „felszín alatti pompázatos gazdagság” térségét hozzák el neked.
Seychelle táborunkba olyan embereket várunk, akik nyitottak az utazás élményeire, szeretnek utazni, felfedezni új helyeket, szívesen vannak együtt egy jó kis csapattal.
Nem számít, voltál-e már ilyen csapatban, táborban. Elég, ha a vágyaidban megjelent, ránk találtál: ez azt jelenti, hogy biztos helyed van közöttünk.
Programjainkon a saját ritmusodban vehetsz részt.
A táborok lényege a feltöltődés.
Külföldi táboraink összes helyszíne különleges lehetőséget biztosít ahhoz, hogy egyben lehetőséget teremtsen csodálatos helyszínek felfedezésére és a befelé fordulás, az önmagunkkal való törődés is helyet kaphasson.
Lényegében megérkezel egy csendes, nyugodt helyre, ahol új, ismeretlen környezetbe kerülve a figyelmed önmagadra irányul.
Otthon hagysz mindent.
Egyszerre nem lehetsz a szobor és a szobrász is egy személyben a saját életedben. Adj teret a külsős segítségnek, mert a fejlődésben napról napra történik a finomhangolás.
Jelentkezz a legközelebbi önfejlesztő táborunkra vagy keress minket az első közös beszélgetésre, ahol választ kaphatsz a nagy kérdésre: „kell ez nekem, mert egyre inkább úgy érzem, hogy ott a helyem?!”
Judit&Timi
