Az önfegyelem megfoszt a MA élvezetétől vagy éppenséggel hozzásegít a kiegyensúlyozott élethez és lelki akkumulátorként működik? Talán ott motoszkál benned is a kérdés. Az önfegyelmet elsajátíthatjuk anélkül, hogy az életet fogcsikorgatva élnénk meg. Megértheted, hogy mitől leszünk képesek kitartani az elhatározásunk mellett, ami a célunk eléréséhez vezethet és hogyan segít ebben az önismeret?!
“A két legfontosabb nap az életedben az, amikor megszületsz, és az, amikor megtudod, miért.” – Mark Twain
Ez utóbbit csakis belső világunkba való betekintéssel és önismeret által ismerhetjük meg.
A céljaink eléréséhez, a siker kulcsához, a kiteljesedéshez szükség van minden nap egy nagy adag önfegyelemre.
Az emberek többsége ugyanis hajlamos könnyen belecsúszni az önfegyelmet nélkülöző szituációkba. Talán érezted már úgy, hogy valaki indokolatlanul, számodra jogtalannak vélt kritikával illetett, felidegesített vagy egy tanoszi csettintéssel tönkretette a napodat.
Mintha akármit is csináltál volna, már ha csak a kezed megmozdítottad, természetszerűen mindig ellenállásba ütköztél.
Az első zsigeri reakció a dühből történő válaszadás volt és egyértelműnek látszott, hogy az ő felelőssége a szenvedésed, de vajon tényleg így is volt?
A közösségi média naponta zúdítja rád a „csak te nem” életképek idilli látszatát és csap arcul a felismerés percenként, hogy mit nem értél még el az életben, bezzeg a boldogságtól kicsattanó 1563 ismerősöd.
Na ők megfogták az Isten lábát.
Az is lehet, hogy látszólag jobban működő családban élsz, mint mások, de évek múltával jössz rá mégis, hogy te egyáltalán nem akarsz főállású anyaként élni.
Miért van az, hogy oly gyakran görcsösen akarunk megfelelni mindenkinek, családi vagy társadalmi elvárásnak, nyomásnak és inkább leéljük azt az életünket, amit mások szerint élnünk kellene (ahelyett, hogy megismernénk önmagunkat)?
Gyakran a jónak látszó dolgok ugyan visznek minket előre lendületből – és mi csak vegetálva hagyjuk – pedig látszólag a jó döntések mellett is félre tud menni az életünk iránya.
Amikor impulzusok által cselekszünk és egy helyett ezernyi instant opciónk van mindenre, rapid módon válthatunk át másik frekvenciára, élethelyzetre.
Nem feltétlenül mindig a helyes utat választva.
De hogyan tudnánk pillanatnyi késztetések helyett inkább az önfegyelmünket megőrizve élni?
Egyáltalán miért van szükség önfegyelemre a boldogsághoz?
Önmegismerési igény nélkül nincs önfegyelem gyakorlása.
Csak az önfegyelemmel rendelkező egyén tud uralkodni magán.
Ha számodra elégséges a mindennapos bosszankodás, a frusztrációk megélése, a körülményeknek való kiszolgáltatottság, az álmaid elengedése, ez a cikk nem neked szól.
Ha viszont élni akarsz, jobb akarsz lenni, követni az álmaidat, ismerni önmagadat, üzleti sikereket elérni, irányítani a saját életedet és a szituációkat, valamint minden egyes napot elégedett mosollyal zárni, akkor jó irányba haladsz.
Mert magad szeretnél választani.
Nem számít, milyen lassan haladsz. Azokat biztosan megelőzöd, akik nem csinálnak semmit.
Önfegyelem. Olyan negatívan cseng? Akkor olvasd egy kicsit másképp.
Ö.n.f.e.g.y.e.l.e.m.
Ha már egy ideje mocorogsz az önmegvalósítás takarója alatt és a közönyt legyőzve szárnypróbálkozásokkal próbálsz előrébb jutni, akkor jó, ha megbarátkozol e kifejezéssel.
Mi is az az önfegyelem?
Saját magunk irányításának képessége; egy kitartáson alapuló lelki tulajdonság, képesség. Amikor következetesen ragaszkodsz korábbi elhatározásodhoz vagy a korábban kialakított szabályaidhoz.
A személyes önszabályozás segít, hogy uralkodj a benned feltörő káros érzelmeken, indulatokon. Tehát ráveszed magad, hogy megtedd, amit és amikor kell, függetlenül attól, hogy van-e hozzá kedved.
A ’nekem ne mondja meg senki’ tipikus ellentéte.
Ha vannak céljaid, vágyaid, megvalósítandó terveid, akkor talán már tapasztaltad te is, hogy bizonyos cselekedetekkel, döntésekkel olykor mintha keresztbe tennél azoknak és egyre csak távolabbra sodródnál tőlük.
Bosszantó.
Az embernek szüksége van szabadságra, de világos keretekere is. A becsontosodott „túl gyakori NEM-ek” élethelyzete megbetegít, boldogtalanná tesz; de a túlzott szabadosság is.
Mégis a fogyasztói társadalom a pillanatnyi késztetések alapján élés felé sodor, a ragadd meg a pillanatot attitűdöt sugallja. Mintha mindenki és minden az életben – személy, munka, hivatás, körülmény – valami „használd és dobd el” féle egyszer használatos tárgy lenne.
Mindannyian az önfegyelemből nyerünk erőt, ennek a kamataiból élünk – mégis oly kevesen tudunk ehhez tudatosan visszanyúlni. Hogyan gyakoroljuk az önfegyelmet, honnan vegyünk motivációt és milyen előnyeink származnak az önfegyelem tudatos megéléséből?
Kihagyhatatlan kérdések az önfegyelem kapcsán
Tény, hogy mindannyiunknak másra van szüksége, mások az igényeink, más hoz flow-ba minket és más-más dolog ad kiteljesedést az életben.
Az önfegyelem viszont mindannyiunk életében a siker egyik kulcsa.
Ez adja meg, hogy egyesek az évek múlásával is a ráncok barázdáin túl ugyanazt a mosolyt és jókedvet, energiát hordozzák magukban, mint azelőtt.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy kikerüld a kerülőutakat, önreflexiót tartva levond egy-egy szituációból a tanulságokat.
A saját magadra hangolódás adja meg a választ a kérdéseidre. Önmegismerési igény nélkül nem tudsz önfegyelmet gyakorolni.
Önismeret révén jöhetsz rá, hogy egyes szituációkban hol rontottad el, ahelyett, hogy az életszituációk törött darabjait még mindig a hátad mögött rejtegetnéd. Helyette leteszed a csomagjaidat a küszöbön és engeded belőle kipakolni a felismeréseket, a csalódásokat, szívfájdalmakat.
Önismeret révén lélekben meztelenre vetkőzve, falaidat lebontva kapsz válaszokat a kérdéseidre. Ha nincs önismeret, nem jutsz el a felismerésig,
…ahelyett, hogy tudnád, maximum csak feltételezed.
Miben gyökerezik az önfegyelmünk?
Vajon az önfegyelem mértéke és milyensége függ attól, hogy gyerekként mondtak-e nekünk NEM-et és azt következetesen betartották-e; vagy attól, hogy kaptunk-e kereteket?
Mennyire játszik fontos szerepet az önfegyelem abban, hogy az élethelyzetek viharos hullámai mellett is stabilan állhassunk saját hajónk kormányánál?
Talán ezek a bizonyos kérdések benned is felmerültek.
A fegyelmezés a nevelés legnehezebb része. Ha szülő vagy, akkor hatványozottan tudod.
A szülő mutatja meg egy gyermeknek, hogy milyen viselkedési módok és szabályok hogyan működnek az életben. Szükség van az egészséges önfegyelemhez a következetességre, de ha túl sok NEM-et kapunk, az már nem fegyelem, hanem egy elfojtott énnek a kibontakozása.
Ez már vegytiszta elfojtás.
Az önfegyelem a megfelelő keretekben, megengedő nevelésben is ki tud alakulni, ott, ahol a gyerekek elkezdik megismerni a saját határaikat. (Persze gyakorta egyszerűbbnek tűnik a régi sémákat követni és széttárt kézzel ismételgetni, hogy „engem is így neveltek a szüleim”.)
Attól, hogy egy gyermek játékos, még olykor beleférhet nála a hiszti, a lazaság. Mert bízni tud a szülők által felállított keretekben. Tehát a kulcsszó a komoly keretek, némi megengedéssel fűszerezve.
Az az ideális, ha nincs mindenhol szűkre szabva a keret. Tehát az önfegyelemmel bíró gyermekeket is fogsz látni: édességet, fagyit vagy nutellás kenyeret enni.
A dresszúrára épülő vak fegyelem (autokratikus) vagy a szabadosság (laissez-faire)helyett belátásra, önfegyelemre (demokratikus) alapozott módszerek sikerét még Kurt Lewin kísérlete is megalapozta.
Kurt Lewin 1938-ban fogalmazta meg a vezetői stílusokra vonatkozó következtetéseit (ráadásul azóta a vezetéselmélet tankönyvek egyik alappillérét képezik).
A leghatékonyabbnak az autokratikus vezetésű stílust tekintette az eredmények alapján (de itt a vezető jelenléte nélkül a teljesítmény drasztikusan visszaesett): a munkavégzés kimagasló volt; de olyan mellékszálakat hozott magával a módszer, mint az agresszív légkör, hatalmaskodás, szitkozódás vagy a rombolás.
Mivel csak szabályokat és korlátokat állít a személyek elé, azok agresszív viselkedéssel vezetik le a bennük felhalmozódott feszültségeket.
Fontos megemlíteni, hogy a legeredménytelenebbnek a szabad kezet adó (laissez-faire) vezetési stílus bizonyult.
Ez megmutatkozott a munka gyenge minőségében, a minimális érdeklődésben vagy a játékos agresszivitásban.
A befutónak egyértelműen a demokratikus vezetés bizonyult.
Olyan „mellékhatásokkal”, mint a munka iránti érdeklődés (a vezető jelenléte nélkül is), a kreativitás, az eredetiség vagy a fokozott csoporttudatosság.
1967-ben Mérei Ferenc és Kántás László Lewin módszerét óvodás csoportokban is vizsgálta (Kati néni egy hónapon át három óvodás csoporttal párhuzamosan foglalkozott a három különféle nevelési, vezetési módszerrel), amely kísérletről dokumentumfilm is készült.
Pillanatnyi késztetések alapján élni vagy megőrizni az önfegyelmünket?
Gyakran önkontroll hiányában impulzusokból cselekszünk.
Hiszen minden nap instant opciók állnak rendelkezésünkre.
Ha konfliktusba keveredünk a főnökünkkel, átmegyünk máshova annak reményében, hogy ott biztosan jobb lesz. Ha konfliktusok vannak a házasságunkban, keresünk magunknak másik társat.
Külső ingerek hatására szinte padlógázzal nekilendülve vagyunk képesek a VÁLTÁSRA.
Ahelyett, hogy elsodornának az ingerek, jobb lenne megőriznünk önfegyelmünket, hogy gyökeret verve megállhassunk a legintenzívebb hullámokkal szemben is a tenger közepén.
Hogyan?
A tanácsunk az, hogy minden intenzív megélés kapcsán vizsgáld meg, mennyire tudja mindez irányban tartani azt a törekvésed, ami épp fontos a számodra?!
Ehhez tisztában kell lenned azzal is, hogy mi a célja annak, amit épp csinálsz.
Hiába tűnünk céltudatosnak, ha nincs rendben az iránytűnk egy adott életterületen – tehát lehet máshol viszont sikeresek vagyunk – azon a bizonyos területen simán széteshetünk…majd emiatt elmozdulhat minden az életünkben.
Szó szerint széteshet bármi, mint egy dominósor, ha nem tartod fenn a kontrollt.
Ha nincs helyén a belső iránytűnk az élet fontos területein, lehetünk akár zsenik is, számos ponton meg tudunk csúszni. Amikor borul minden, na akkor eszmélsz fel, hogy nem is volt eddig iránytűd.
Épp olyan ez, mint amikor 9000 km-et szelsz át egy Express vonattal, de eszedbe se jutna megkérdezni menet közben, hogy miért is ülsz rajta.
Hiszen egyszer felszálltál rá.
Az élet számos lehetőséget kínál (akár egy elvonulás keretén belül is), hogy élj a változás lehetőségével és leemelhesd a svédasztalról az „önismeret koktélját”. De el is utasíthatod a tálcán nyújtott lehetőségeket.
Önfegyelem a munkahelyen – hogyan trenírozd az önfegyelmed üzleti szempontból?
Képzeld el, hogy kapsz egy hőbörgő, „elővettek” levelet a főnöködtől.
Ha csak nem kaptál aneurizmát, nem emlékszel rá, hogy bármi olyat tettél volna, amely indokolná e kirohanását.
Jogtalan. Indokolatlan. És sértő.
Mihez kezdesz most?
A. Nem veszel róla tudomást.
B. Napolod a levelet, majd visszatérsz rá nyugisabb időszakodban.
C. Azonnal és indulatból visszavágsz és reagálsz.
Az igazságtalanság érzete számos emberből az azonnali reakciót váltja ki, ahelyett, hogy konkrét akciótervet dolgozna ki a reakcióra.
Pedig, ha belegondolnánk egy picit abba, hogy a másik ember mit gondolhatott, milyen kiindulópontja volt a levél megírásának; tehát várnánk, dolgoznánk magunkon, sportolnánk vagy elmennénk a helyszínről, megtennénk egy fontos lépést az ügyben: tiszta fejjel gondolkodnánk.
Dühből elkövetett reakció sosem vezet célra.
Ha konfliktushelyzetben nem tudsz a másik fél felé empátiával, megértő figyelemmel viszonyulni, akkor hatalmi harcként értelmezed az adott konfliktust.
Ilyenkor a másik fél elkezd magyarázkodni, keresi a bizonyítékokat, hogy miért neki van igaza és visszavág indulatosan.
Azon, ami történt, nem tudsz változtatni; az viszont, hogy mi történik ezután, kizárólag rajtad múlik.
A saját reakciódért nem ő lesz a felelős, hanem Te magad. Dönthetsz úgy, hogy tönkreteszed a napodat, a kapcsolataidat, a bizalmi légkört, de ez már a Te döntésed.
- A Teüzenetek az ilyen szituációkban nem működnek: ilyen és olyan voltál, mert ezt írtad…ez gondoltad …te ilyen vagy.
- Konfliktus esetén az Énüzenetek a célravezetőek. Ebbe nem lehet belekötni. Az „te” helyébe az „én” lép a szavak szintjén is.: „elbizonytalanít, hogy ezt az e-mailt kaptam” … „nekem ez nehéz”… „nem számítottam erre” ….„engem ez elbizonytalanít”… „megijedtem”.
Ne feledd, a rövid távú döntések is hosszú távon hatnak.
Mi is számos szituációt megéltünk már.
Egy Maldív-szigeteki elvonulás teendői gyakorta stresszesebben telnek, sürgető tennivalók közepette ahhoz, hogy időszűkében ne sodródjunk el, önfegyelmet kell gyakorolnunk.
Például arra nem lehet felkészülni, ki miért és hogyan boríthat fel egy programot, tervet vagy az elképzeléseidet, tehát itt az önfegyelemhez nagyobb erőket szükséges megmozgatni.
Számunkra óriási előny, hogy egyikünk vagy másikunk minden körülmény között stabil tud maradni. Minimum egyikünk ultra nyugodt marad.
A tapasztalat, hogy az egyik legfontosabb alapszabály az önfegyelem kapcsán az, hogy ne csak letudni akard, próbáld is megérteni a szituációt!
Maradj ember.
Minden körülmény között. Utána máshol, más társaságban, más körülmények között lehet ventilálni, panaszkodni, feldolgozni a helyzeteket és szituációkat. DE munkahelyi környezeteben sem megengedett viselkedés, hogy ráborítjuk az asztalt az embereinkre.
Azt javasoljuk, hogy vizsgáld meg tudatosan, több oldalról a szituációt, ha megpróbálod megérteni a tényeket, máris jobban meg tudod emészteni majd azt.
Ebben benne lehet a kritika, a ventiláció, a humor; de a legvégén a pontot csak az teheti fel az i-re, aki megérti az adott embert, hogy miért tette azt, amit tett.
Az önfegyelmed tehát úgy munkálhatod hatékonyan, ha megpróbálsz megérteni.
Elfogadod a nehéz helyzeteket.
Elfogadod, hogy az emberek színesek vagy nem egyformán reagálnak dolgokra, mások a nyomógombjaik.
Önreflexiót tartva levonod a tanulságokat, adott esetben bocsánatot kérsz. „Ebben volt realitás”, de „ebben nem volt igaza”.
Ha így teszel, arra eszmélsz majd fel, hogy tudni fogod, mit is akarsz az adott helyzetből átmenteni, és mi az, amit nem szeretnél magaddal vinni az úton. Tehát a jövőben inkább kiküszöbölnéd.
Húzz éles határokat, de egyes határokban viszont légy engedékeny.
Közösségi média és a torz tükrünk – hogyan őrizzük meg a realitásérzékünket?
Ha a napi edzés el is marad olykor, egy megszokott mozdulat szinte egészen biztosan nem:
a görgetés.
Ráhibáztam?
Gondold kicsit végig. Vajon azt nyújtja-e neked a közösségi média minden esetben, amitől szeretve érzed magad, a kikapcsolódást, a szórakozást? Vagy valami egészen más húsbamarkoló érzést hoz magával olykor, amikor meglátod a következő:
- férjhez ment ismerőst.
- megszületett harmadunokatesót
- külföldön nyaraló ismerősödet,
- vagy a fülig érő mosollyal szelfiző újdonsült vállalkozótársadat?
Igaz, hogy a közösségi média nem burkolózik tartós, fájó szótlanságba és tény, hogy nem büntet kommunikációmentes csendekkel (nem úgy, mint az emberek), de oly gyakran torz tükörrel igen.
A „bezzeg én még nem” nyomasztó érzésével vág gyomron.
- Miért nem kezdesz valamit magaddal, ahelyett, hogy itt vegetálnál, mint egy szobanövény?
- Miért nem jutottál még ki Amerikába?
- Neki is kertes háza van, te meg itt kuksolsz egy 45 m2-es lakásban.
- Mikor szánod már rá magad, hogy kilépj a mókuskerekedből?
Mégis hogyan tudnánk a realitásérzékünket megőrizni ilyen ingeráradat közepette? Hogyan tudnánk helyén kezelni a dolgokat, megőrizni az önfegyelmünket?
Úgy, hogy helyre rakod az iránytűdet.
Amikor oly sok női társunk kétségbe esik a társadalmi és családi nyomás közepette, hogy még nincs gyereke, elkezdi magát bántani.
Önismerettel, önmaga mélyebb megismerésével jön rá arra sokszor, hogy eddig nem is akart igazán.
A jó hír az, hogy egy saját belső iránytűvel meg tudunk békélni a helyzetekkel, céltudatosabbak tudunk lenni és a legfontosabb: a számunkra kijelölt úton tudunk haladni.
Az önismeret nyithatja fel a szemünket arra is, hogy eddig csak céltudatosnak véltük magunkat, de ténylegesen nem voltunk azok.
Ideje, hogy önvizsgálatba kezdj, és végre befelé tekints.
Honnan vehetjük az önfegyelemhez szükséges energiabefektetést?
Ne szépítsünk.
Az önismeret bizonyos mennyiségű energiát igényel,
számosat.
Maró gúny szinte annak, aki a most azonnal akarom magam jól érezni mohósággal kel és fekszik.
Pedig számos forrásból kaphatunk türelmet és kitartás ehhez az úthoz.
Mert önismeret nélkül sétálni a világban pont olyan, mintha bekötött szemmel járkálnál. Mész előre vakon, de nem látod jó irányba haladsz-e vagy épp az ellenkező irányba szeled a gyorsabbnál gyorsabb lépteidet.
Az önismeret hiánya lehorgonyoz a jelenben.
Ha nem vagy közelségben azzal, amit csinálsz, ha nem tudsz összeolvadni az adott dologgal, csak idő kérdése és ki fogsz égni.
Ha őszinte vagy magaddal, reális képet kaphatsz önmagadról.
Elérhető lesz a vágyott siker.
Ahelyett, hogy az önbecsapás és a kudarc útjára lépnél, reális elvárásokat teszel magad elé, hamis képek helyett.
Vajon foglalkoznod kellene az önismerettel neked is a siker érdekében?
Belföldi és külföldi önismereti táboraink során felderítheted a belső világod alapos válaszát a kérdésedre.
Itt kockázatmentesen szerezhetsz tapasztalatot a különböző eszközökről vagy élhetsz át különböző impulzusokat.
Lehetőséged van arra, hogy eldöntsd, szeretnél-e továbbmenni ezen az úton.
Olyan dolgok kristályosodhatnak ki előtted, amik évtizedeken keresztül sötétségben vagy homályban lapultak.
Lényegében megérkezel egy csendes, nyugodt helyre, ahol új, ismeretlen környezetbe kerülve a figyelmed önmagadra irányul.
Amíg azt tudod mondani, hogy MOST akarod …borítékolhatod, hogy sosem lesz a tiéd.
Ez a hozzáállás azt jelenti, hogy nem akarsz változást elérni, nem akarsz magadon dolgozni…mert az önismeret egy hosszú és kitartó munka.
Nem kertelünk.
Két perc ma arra elég, hogy maximum egy porlevest összedobj, de egy ízletes gulyást semmiképpen se.
Örök igazság és rendkívül fontos is, hogy a kimunkált dolgokhoz mindig több idő szükséges.
Örök igazság és rendkívül fontos is, hogy a kimunkált dolgokhoz mindig több idő szükséges.
Ne feledd! Az önfegyelmet gyakorló élet mellett sose szűnjön meg a valódi nyitottság benned, mert ha csak folyton kötelességeket teljesítesz, a túlzott önfegyelem és önkontroll mellett játszi könnyedséggel elveszítheted a nyitottságodat.
Az arany középúton van nevelés, van keret, de van nutellás kenyér is.
Jelentkezz a legközelebbi önfejlesztő táborunkra! Fontos, hogy táborainkban nem a gyógyításra törekszünk, hanem arra, hogy felismerésre tegyél szert és új döntéseid szülessenek. Arra, hogy megtalálhasd végre, vajon melyik átalakítás miért lesz számodra hasznos és eredményes. Tudj meg többet önismereti táborainkról.
Judit&Timi
