facebook pixel code

Hogyan forgasd át a múltbeli kudarcaidat erőforrásokká?

Oszd meg te is:

Share on facebook
Share on linkedin
Share on twitter
Share on email

Megfelelési kényszer húzza a vállainkat, holott, ha megismernénk és elfogadnánk önmagunkat, nem kellene másoknak bizonygatnunk, hogy mennyit érünk. A kudarc csupán egy lehetőség, amikor végre megtaláltad azt az utat, ahol nem szabad folytatnod. Miért hagyja rajtunk a múlt kudarca a sáros talp nyomait évek múltán is és hogyan forgasd át őket építőelemekké az életedben?

Egyszer csak jön valaki, aki „leleplez” és rád süti az alkalmatlan vagy sikertelen bélyegét?

– érezted már így önmagadat? 

Nem vagy elég jó; a végén kiderül, hogy nem értesz hozzá, nem vagy megfelelő. Az egészséges önkép és önérzet elengedhetetlen a boldogsághoz.

Mégis hogyan őrizhetjük meg, amikor oly sokszor az eltűnni képtelen múlt szelleme mászkál a romhalmazaink között.

Kudarcok, csalódások, önértékelési zavarok.

Börtönbe zár és gúzsba köt minket a múlt.

Oly gyakran a személyes vagy munkahelyi kudarcok évtizedeken át utaznak velünk és 5-10 év távlatából is kristálytisztán élnek bennünk a film valósághű képkockái, egyszerűen belemélyedünk a múlt illatába és fényeibe.

Előfordul, hogy jön egy ötleted, de vele együtt máris száz gondolat, hogy miért NE tedd meg.

Miért hagyja rajtunk a sáros talp nyomait a múlt kudarca?

Talán neked is van olyan ember az életedben, akit kicsit vagy nagyon, de irigyelsz.

Mindent imádsz benne.

Az elért sikereit.

A (látszólag) idilli családi életét.

A felvágott nyelvét.

A bátorságát.

A határozott véleményét.

A szerencséjét.

Milyen mérőszámok alapján ítélünk meg bárkit is?

„Mert neked könnyű” – mondogatják oly sokan.

Számos ember gondolja azt a másikról, hogy neki szerencséje volt.

Nincs ronda nő, csak lusta – mondja Coco Chanel!

Melyik nőt ne zaklatná fel legalább egy kicsit ez a mondat?

Ki is kérjük magunknak, hogy “Ja, persze, könnyű a helyzete, van ideje, pénze, lenne neki ennyi munkája, 4 gyereke és ilyen szintű időhiánya a mindennapokban.”

Instant csoda nem létezik.

A valóságban a legtöbbször a színfalak mögött verejtékes munkák, kihívások sora vagy átsírt éjszakák állnak az emberek sikerei mögött. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy nem 5-ször futott neki az illető a dolgoknak, hanem 150-szer.

Soha nem veszett el múltidéző, rezignált állapotokban.

Épp úgy, ahogyan a regényíró elküldi a kéziratát 34 helyre, mindenhol elutasítják, majd végül a 35. helyen bestseller lesz belőle.

A sikeres emberek nem ácsorognak csak úgy, egy kóbor királyfira várva.

Maradj átlagos – hallottad már néhányszor?

Minden perc és helyzet egy lehetőség.

Ezzel szemben mire tanítottak téged?

Maradj átlagos, mert különben ki mit fog szólni.

Maradj a „biztonságos zónában”, a járt úton, ami már működik; mert ami ettől eltér, az miért is sikerülne?!

Ez kockázatos, inkább járj be te is minden nap az irodába, szippantson be a munka, mint más “normális” embereket. Nem baj, ha nem érzed magad jól.

Gyermekként az osztályban ne jelentkezz, húzódj meg, tartozz az átlaghoz, mert akkor majd jó kislány vagy kisfiú leszel és megdicsérnek.

Minden más feltűnési viszketegség. 

Majd csodálkozunk, ha álmok mennek a feledés homályába.

Nem tudják megmutatni egyesek, hogy mire képesek, nem kapnak visszajelzéseket és marad számukra a nyomasztó frusztráció.

Miközben nem vizsgálják meg, hogy a visszajelzések ténylegesen honnan és miért érkeznek, vajon objektívek-e.

Amikor bennünk van valami, ami nem bontakozhat ki, frusztrációt okoz bennünk.

A környezet visszajelzései pedig beakadt lemezként ismétlik a fentieket, melynek következtében oly gyakran jelnek vesszük, ha fizetésemelést kapunk (pedig egy jó ideje kacsingatunk a munkahelyváltással), azt, ha valaki nem vette fel a telefont vagy valami nem sikerült elsőre.

A gyermekként ért kudarcok, negatív visszajelzések (ami olykor csupán egy tanító néni rossz napját jelentették) felnőttkorban élményként ismétlik önmagukat.

Amikor egy szeretett személytől negatív visszajelzést kapunk gyerekként, óriási igazságnak könyvelhetjük el magunkra vonatkozólag anélkül, hogy megvizsgálnánk az információt (nincs kitisztázva megfelelően).

Majd bekapcsol hozzá a szégyen is.   

Gyermekként amúgy sem beszélünk róla (pláne nem az adott érintett személlyel), vagy nem fogadjuk el a szülők véleményét, tényként fogadjuk el azt.

Az információ érzelmi beakadásként tárolódik el bennünk. Majd életünk során a további kudarcok révén mintha erre a fogasként működő érzelmi beakadásra plusz igazságokat aggatnánk rá és ezen a szemüvegen keresztül látnánk már önmagunkat.

Az igazságok pedig szép lassan összeérnek.

A jelzés anno finoman volt csupán jelen, de felnőttkorban megismétlődik, akár a munkahelyen is.

Nézz farkasszemet a múlttal, ekkor nem marad más, mint hogy feldolgozd azt. Ha ezt megteszed, óriási előnyre teszel szert.

Akkor is tudod, hogy merre tartasz, ha mindenki futóbolondnak néz

Az életben semmi sem biztos.

Az sem, hogy amit ma felépítünk, holnap reggelre nem esik össze. De nem vonszolhatjuk magunk után a múlt mérgező virágait.

Az áldozatszerep megélése passzív, cselekvőképtelenséget takar.

Az életben a dolgok viszont nem csak megtörténnek velünk, hanem minden történésnek köze van hozzánk. Ha ezt elfogadjuk, cselekvő pozícióba kerülve a tény elfogadásával máris változni és változtatni akaró egyének leszünk.

Amikor izzadva és nyögvenyelősen mennek a dolgok, kudarcok érnek egy cél felé vezető úton; gyakran arra a következtetésre jutunk, hogy ez

nem

feltétlenül

a mi

utunk.

Ennyire le lehet mindezt egyszerűsíteni? Vagy éljük meg a kudarcot, dolgozzuk fel, és haladjunk tovább?

Amikor próba előtt állunk az életben, a környezet visszajelzése játszi könnyedséggel gyűr le, mi pedig elhatárolódási képesség hiányában meg sem merjük próbálni.

Én ma az életem első ötletét nem barátokkal vagy családtagokkal osztanám meg, hanem szakemberekkel.

Az objektivitás ugyanis így lesz garantálható.

Hogyan folytatódjon egy kudarc után a munka?

Hogyan állj talpra?

Ha munkahelyi kudarcot élsz át, de idővel dolgozni kezdesz magadon, több helyről segítséget és visszajelzést kapva; a kudarc és a negatív önkép pár hét alatt átfordulhat az ellenkezővé.

A kulcs ehhez: a kudarcot időben komolyan venni.

Ha egy ideje már foglalkoztat téged valami és komolyan veszed azt, rögtön számolsz azzal, hogy rengeteg ellenszél fog jönni, azonban mindez nem kifejezetten a külvilágból jön feléd, hanem gyakran belső rutinjaid kivetítése csupán.  

Megfelelő önismerettel és önvizsgálattal a kívülről hallott dolgokban felismerheted a belső hangodat és oly gyakran rájöhetsz arra is, hogy csupán félsz a változástól.

Kudarc esetén minden belső erőforrást mozdíts meg ahhoz, hogy megtudd milyen megoldások segítenek ezen keresztül, ebből lesz ugyanis valódi sikerélményed (mert megdolgoztál érte).

Az ölünkbe hullott tehetséget, adottságot kevesen tudják sikerekért értelmezni az életben.

Ezért sem kérnek oly sokan pénzt azért, amiről azt gondolják, hogy természetes, megcsinálnák hétköznap is.

Legtöbbször a saját tehetségünket, képességeinket, adottságainkat normálisnak, természetesnek gondoljuk, pedig ez a többi 99%-nak mission impossible.

Értékeld a veled született adottságokat! Mert ezt tudod jó befektetésként használni, erre lehet építeni sok nehézség mellett is.

Van valami a fejedben….de….többet kell érte tenni? Ha mindezt nem azonnal jelnek veszed, hogy feladd, hanem annak, hogy esetleg pont itt kell továbbmenned, akkor sok mindenre lehetsz képes.

Aki a kudarcot arra használja, hogy visszaforduljon, az még nincs kész az eredményre.  A sikeres emberekben ugyanis mindenhol ott az alázat és a tisztelet.

Az, hogy ha szükséges, egyes élethelyzetekben több energiát tesznek bele dolgokba.

A kudarccal együtt járó szégyenérzet mellett a hamis jelek kifogásként éledhetnek bennünk újjá (elsőre nem sikerül), megfutamodást generálva ezzel bennünk.

„Szerintünk rosszkor voltunk, rossz helyen” és máris puffogjuk a kifogás-mondat frázisokat.

Elfeledett, tudat alatt is befolyásoló kudarcaink felszínre hozása milyen változást hozhat az életünkbe?

Az önfejlesztő táboraink olyanokat tömörítenek egy helyre, akiknek ugyanaz FONTOS.

Talán te is szeretnéd, hogy az önismeret a küszöbödre lépjen, maradásra készen; felgyűrje az ingujját és két lábbal nekiálljon nyomni a gázt az önfejlesztés területén.

Ebben segíthet neked egy önismereti és önfejlesztő tábor.

Rengetegen érzik sokszor, hogy valami nem stimmel velük – de hogy a túróba másszák meg egyedül ezt a meredek falat, ami előttük áll?

A válaszunk az, hogy sehogy.

De az önismeret segíthet.

A tapasztalat az, hogy a legkáprázatosabb labirintus folyósóin végiggyalogolva sem önt el a megelégedés érzése, ha nem tudod milyen irányba kellene haladnod odabent.

Csak mész, de fogalmad sincs merre. Az irány helyes megtalálásához önismeretre van szükségünk.

Hiszen az önismeret elvezethet oda, ahova csak vágysz. 

A környezet elhagyása pedig épp ebben segít, a mélyebb önismeretben. Ez azt jelenti, hogy ilyen környezetben hamarabb jutsz el a felismerésig és a változtatásig.

Az önismereti táborokban ezért valódi igények, új nézőpontok kerülhetnek felszínre, az utazás hatására új ötletek születnek meg benned.

  • A szomatodráma segítségével olyan érzésekkel is találkozhatsz, amik tudattalanul irányítják az életedet, ami később testi tünetek, betegségek formájában is manifesztálódhat benned.
  • AHA-pillanatot élhetsz át egy játék vagy egy közös esemény során. Olyan dolgokat világíthat meg egy-egy gyakorlat, amik évtizedeken keresztül homályban voltak az életedben.
  • Asszociációs kártyákkal, képekkel, társasjátékokkal is arra ösztönzünk mindenkit, hogy spontán kimondhasson dolgokat.
  • Azonos célok, azonos motiváció van jelen a tábor résztvevőiben, mások nézőpontjával, tapasztalatával találkozni pedig rengeteg lehetőséget rejt magában; mert egy megfelelés- és elvárásmentes térben találkoztok.
  • Ha már igyekszel mentális távolságot tartani a munkádtól, a relaxáció, a meditáció és a jóga által valódi időt és energiát szánhatsz a feltöltődésre. A jóga lazít, tehát felpuhított terepen dolgozunk, nem az otthoni mókuskerék közepette ejtünk meg neked két mondatot.
  • Támogató környezettel lehetőséged adatik a regenerálódásra, mert erre van szükséged. Ahol nem ciki elgyengülni, kérdésekre választ keresni.
  • A melletted élő emberek már megszokott véleménye helyett új nézőpontokra találhatsz.
  • Az önfejlesztő táborokban a résztvevők a változás útján támogatnak téged az önismeret útján, és nem pedig akadályoznak. Az embereket a nyitottság, kíváncsiság és az egymás felé irányuló jóindulat jellemzi.

Felismerheted azt is, hogy hol van benned elakadás vagy annak tényét, hogy elfáradtál; azt, hogy irányt kellene változtatnod.

Megismered, hogy miként állj hozzá önmagadhoz és mit tudsz magadért megtenni.

És miért megyünk éppen külföldre az önismeretért?

A kudarcok és szégyen számtalanszor kiöli a bennünk lévő szépség megélési lehetőségét. Az itteni környezet a megélt programokkal, módszerekkel, a közösséggel képes felébreszteni benned ezeket a dolgokat.

Fókuszba kerül az, hogy mennyi csoda is van bennünk. A helyszínek pedig harmonizálnak mindehhez.

Az elmulasztott lehetőségek városában bolyongva, ha egy lökésnek élted meg ezt a gondolatot, ami arra ösztönöz, hogy lépj egyet előre; akkor itt a lehetőség.

Lépj te is az önismeret útjára.

Önfejlesztő táborainkról bővebb infót találsz.

Írj nekünk!

Legfrisebb bejegyzéseink

Wellbeing

Énidő – a kiegyensúlyozottság kulcsa

Gyors tempójú világban élünk, amely tele van soha véget nem érő információáramlással, olyannyira, hogy nagyon ritkán töltünk időt önmagunkkal minden egyéb zavaró tényező nélkül.  Az

Önismeret - az előnyödre válik!

Már csak egy lépésre vagy legjobb önmagadtól, készen állsz?

Ne maradj le TE sem!

Értesülj első kézből legújabb programjainkról,
bejegyzéseinkről! Iratkozz fel hírlevelünkre!

© 2021 Várhegyiné Judit és Harnisfőger Tímea

Powered by: MoonShot KFT.